Most épp bicajjal, az egyik kedvenc útvonalunkon, a Duna mentén a Tassi-zsilipig és vissza.
Fantasztikus idő, lenyűgöző környezet, a természet hihetetlenül nyugtató energiái és persze jóga, jóga, jóga – fahídon, cölöpön, bukósisakban.
Egyébként lehet, hogy nem gondolnátok, de a mi életünk sem volt mindig ennyire aktív. Jó pár éve még számunkra is csak az jelentette a mozgást, hogy rohantunk a buszhoz, vonathoz, metróhoz, munkába, egyetemre.
Akkoriban is bicajoztunk, de teljesen más céllal: boltba jártunk vele, ami nagyon nem ugyanolyan élmény, mint ezek a túrák mostanában. Aztán, ahogy elkezdtünk jógázni, a testünk nem csak megszokta, de egyre jobban igényelte ezt a „másfajta” mozgásélményt, amikor a mozgás maga az élmény, feltöltődés, energia, erő, lendület.
A mozgás maga az élmény
S nem csak a testünk vágyott rá, de a lelkünk is. Különösen intenzívvé vált ez a vágy a pandémia második és harmadik hulláma alatt. Akkor kezdtünk el hosszú gyalogos és biciklis túrákra járni. Nem számított se a távolság, se az útviszonyok, se a rossz idő. Túráztunk nyakig sárban, csípős hidegben, hóban, szélben, a semmi közepén.
Minél közelebb éreztük magunkat a természethez, annál boldogabbak voltunk, mert úgy tűnt, a túráink visszaadják azt a szabadságot, amit a hosszú bezárás elvett tőlünk.
Mára függők lettünk, túrafüggők.
Ha egy hétig nem mehetünk, már hiányzik. Másra sem vágyunk, csak arra, hogy minél többet lássunk, érezzünk, tapasztaljunk abból a csodából, amit a természet jelent.
Egyébként nem kell nagy dolgokra vagy költséges utazásokra gondolni, sőt, az igazság az, hogy alig költünk valamit, hiszen olyan sok csoda van itt körülöttünk, elérhető közelségben is, s olyan sok szépség van egy virágos mezőn vagy egy csendes erdőben is.
A lényeg, hogy mozogjunk, érezzük, hogy élünk, szabadok vagyunk, uraljuk a testünket és a döntéseinket is, van levegőnk és lehetőségünk is bármerre indulni. Ez az a vágy és igény, ami kialakul minden jógásunkban, aki „jógafüggőknek” érzi magát.
Épp a napokban mondta az egyikük, aki eddig csak hetente egyszer járt jógázni, hogy elkezdte érezni, hogy jó lenne kétszer is jönni. Hát, így kezdődik!
Várunk a jövőhéten is – egyszer, kétszer, háromszor vagy akár négyszer is!