Időről időre felmerül a kérdés a jógásaink körében, hogy „melyik a könnyebb óra”?
Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, hadd tegyünk fel egy másikat: miért akarsz a könnyebb órán részt venni?
Ha eldöntötted, hogy teszel a testi-lelki egészségedért, miért akarod az egyszerűbb, megúszósabb utat választani?
Miért akarod kispórolni az erőfeszítést, a munkát és a küzdelmet a fejlődésből?
Miért gondolod, hogy az a siker, ha könnyedén, erőlködés nélkül szaladsz fel egy kis dombra és nem az, ha meghódítod a Mount Everestet? Vagy legalább megpróbálod.
S a legfontosabb kérdés: mitől félsz valójában, amikor úgy döntesz, hogy inkább a „könnyebb órára” jelentkezel?
A félelem valódi oka
Nyilván nem attól, hogy meg kell csinálnod öt lábemelést. Hiszen pontosan tudod, hogy akár az első után is abbahagyhatod, ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább. S nem is attól, hogy 8 légzésig meg kell tartanod a harcos 1-es pózt. Hiszen azt is tudod, hogy ha a negyedik légzés után, amikor elkezd remegni a lábad, szépen-lassan észrevétlenül kinyújtod, máris csillapodik a terhelés.
Vagy talán épp ettől félsz?
Attól, hogy rájössz, nem vagy elég kitartó?
Hogy cserben hagy az akaraterőd?
Hogy csalódást okozol saját magadnak?
Hogy szembe kell nézned azzal, hogy kudarcot vallottál?
Mi a kudarc valójában?
Tényleg az a kudarc, ha megpróbálod, de kiderül, hogy nem megy olyan könnyen, mint ahogyan remélted vagy elvártad volna magadtól? Vagy az, ha meg sem próbálsz kilépni a komfortzónádból, meg sem próbálod feszegetni a határaidat?
Egyébként – hogy válaszoljunk is a kérdésre – nincs olyan, hogy „könnyebb óra”.
Olyan van, hogy valakinek bizonyos típusú gyakorlatok könnyebben mennek, másnak nehezebben. Mert nem vagyunk egyformák. De szerencsére a jógában nem is egymással versenyzünk, hanem önmagunkat próbáljuk óráról órára meghaladni. Vagyis, ha ma egy kicsit többet és jobban csinálod, mint tegnap, már győztél!
S olyan is van, hogy amit az egyik nap nevetve megcsinálsz, az a másik nap kifog rajtad. Mert nem egyformák a napjaink, minden órán más fizikai, érzelmi és lelki állapotban gyakorlunk. De szerencsére a jóga épp ebben segít: hogy megtanuld megismerni önmagad és elfogadni a határaidat olyanoknak, amilyenek.
S van olyan is, hogy valaki a világ legkönnyebb pózában éli át a legnagyobb fájdalmakat, mert ott ismeri fel, hogy milyen sok terhet hordoz magában, ott engedi el a régóta cipelt fájdalmait, ott bocsátja meg magának élete legnagyobb hibáit.
Nincs olyan, hogy „könnyebb óra”
Szóval, nincs olyan, hogy könnyebb jógaóra. Csak jógaóra van, tele számtalan felismeréssel, sikerrel, kihívással, örömmel, elengedéssel, felszabadulással, megkönnyebbüléssel és testi-lelki egészséggel.