„Hetek óta nem voltam jógázni, már biztosan haragszik rám az oktató…” – mondta nemrég egy ismerősünk, aki a távolság miatt nem hozzánk jár jógázni. A szavai azonban elgondolkodtattak minket is… vajon a mi (egykori) jógásaink is így éreznek?
Vajon azért nem térnek vissza néhány hét vagy hónap kihagyás után, mert attól tartanak, hogy haragszunk rájuk?
Tisztázzuk: nekünk se okunk, se jogunk nincs haragudni rád, ha nem jógázol.
Ha rendszeresen jógázol, a te döntésed.
Ha csak alkalmanként jógázol, a te döntésed.
Ha egy ideig nem jógázol, a te döntésed.
Ha soha többé nem jógázol, az is a te döntésed.
Ugyanis NEM MIATTUNK, értünk vagy nekünk jógázol, hanem mindig önmagad miatt, ÖNMAGADÉRT!
A mi szerepünk ebben elég korlátozott.
Persze, ha jössz, nagyon örülünk neked.
Ha nehézségeid adódnak, próbálunk átsegíteni.
Ha elfáradsz, próbálunk kitartásra ösztönözni.
Ha elbizonytalanodsz, próbálunk emlékeztetni arra, hogy miért is kezdted el és mit kaphatsz attól, ha továbbra is rendszeresen gyakorolsz.
Mi a lehetőségeinkhez és a képességeinkhez mérten igyekszünk utat mutatni, inspirálni és támogatni. Minden más azonban rajtad múlik.
Rajtad múlik, ha folytatod és az is, ha abbahagyod.
Hogy ez mit jelent?
Hát azt, hogy NEM KELL nekünk magyarázkodnod, ha nem tudsz jönni.
Pontosabban: NEM NEKÜNK kell magyarázkodnod, hanem saját magadnak.
NEM KELL tőlünk bocsánatot kérned, ha hosszabb időre abbahagyod a gyakorlást.
Pontosabban: NEM TŐLÜNK kell bocsánatot kérned, hanem saját magadtól.
S nem kell tartanod a haragunktól akkor sem, ha végleg hátat fordítasz a jógának.
Nem a mi haragunktól kell tartanod, hanem a saját magadétól, pontosabban: a 10-20 évvel idősebb önmagadétől.
Mert miatta csinálod ezt az egészet.
Hogy neki könnyebb legyen a mozgás és úgy általában az élet.
Hogy neki ne fájjon annyira.
Hogy ő tudjon mosolyogni.
Hogy ne szoruljon rá mások segítségére az egyszerű, hétköznapi tevékenységekben.
Hogy ne teher legyen a szerettei számára, hanem az öröm forrása.
Hát, tőle kell majd bocsánatot kérned, ha ma abbahagyod…